Janza Kata : Éjfél

Éjfél, sűrű csönd ül a járdán
Mire gondol a vén Hold
Hogy csak mosolyog rám?
Lomha szél fú, rőt avar fut a lábam elé
Tépett ág jajong a fán

Holdfény derűs emléket ébreszt
Újra ébred a régmúlt, minden gyönyörűség
Boldog órák az ifjúságom szép idején
Gyertek hozzám vissza még!

Halvány lámpa villog fenn
Még áldott árnyék rejt el
Szúrós zaj kél, összerezzen a csend
Ha rámtör majd a reggel

Hajnal, ne tarts tükröt a vénnek!
Ha csak emlék az élet, talán szép marad még
Tán a kék éj, a holdvilág még ifjúnak lát
Úgy, mint egykor, régesrég

Füstben barnult új nap kél
A korhadt, pállott széllel
Kihunyt lámpát gúnyol az ömlő fényár
Ha elkullog az éjjel.

Nézz rám! Kicsit érints meg némán!
Maradj még, szelíd emlék
Színes hajdani nyár...
Érj csak hozzám, és feléled a boldog idő!
Jajj, a hajnal pirkad már...

Janza Kata : Malacka, a hős - Ha nem lennék ilyen kicsi

Ó, nem az enyém ez a szép világ,
és nem az enyémek az erdők,a fák.
De ha hasznomat vennék én boldogabb lennék,
ha figyelnének rám, egy kicsit is tán.

Miért nem vagyok bátor, akár egy tigris,
hősies jellem, volna is kedvem rá.
Így hát, kell egy kis bölcsesség,
s aztán bármit is megtennék úgy,
mint Füles, Nyuszi, Kismackó.

És lennék hasznos és dolgos,
ha segíthetnék.

Miért nem vagyok bátor, akár egy tigris,
hősies jellem, volna is kedvem rá.
Így hát, kell egy kis bölcsesség,
s aztán bármit is megtennék úgy,
mint Füles, Nyuszi, Kismackó.

Egy apróság is lehet,
nagyon nagy segítség.

Janza Kata : Micimackó és a zelefánt (ormi és zsebibaba)

Két szív vállvetve harcol
Két szem egyformán lát
Hűs víz mélysége csábít
Szállunk a felhőkön át
Ááááá

Két szív vállvetve harcol
Két láb egyformán lép
Ha egyikünk olykor elfárad kissé
Hű társa fogja kezét
Ááááá

Eddig nem volt ki így mellém állt
Nem ismertem én ezt az érzést
Most jöttem csak rá
Milyen jó igen
Hisz magamra benned leltem
Itt élsz bennem

Vársz rám (Vársz rám..)
Még semmi sincs veszve
Együtt (Együtt) mi társak vagyunk
Épül (épül) a barátság háza
Készül a legszebb dalunk
Ááááá

Élni szép!

Janza Kata : Titanic magyarul

Éjszakák és álmok, Rád várok és szállok,
Újraélek mindent ott fent.
Elrejtett csillag, de ott vagy, én hívlak
Újraélsz egy szívben itt lent.

Nézz rám az éj ablakán,
Vár ma rám ott a fényben,
Nézz rám.

A múlt rejt, de a szív nem felejt,
Téged hív, érted harcol, ne ébressz fel álmomból.
A csókod éget lángol, én őrzöm légy bátor
Végleg Hozzád láncol a múlt.
Tárj ki minden ajtót, és úgy lesz mint rég volt,
Nélküled oly hosszú az út.
Nézz rám az éj ablakán, vár ma rám ott a fényben
Nézz rám

A múlt rejt, de a szív nem felejt,
Téged hív érted harcol, ne ébressz fel álmomból.
Jöjj hát, még száz álmon át, várok Rád, hajt a szívem tovább,
Szólj hát, és tégy száz csodát, úgy mint rég minden szép lesz
Az álmaimban várok Rád.

Janza Kata : Zuboly és Titania kettőse

Z:
Jól van, fülembe jól alakul a dolog
Egyben vagyunk, túl is éljük valahogy
Volt már kemény, majd elmúlik, ne aggódj
Hegyezgetnek, legyezgetnek, egész könnyen viselem,
Titániát!
S akkor, ha már így vigasztal ez a nő
„Tény, hogy szamár vagyok, viszont kitűnő!”
Szolgáltatás övez engem, s ez a fő
Minek ide morál, szabály,
Jó a kaja, nagy a kanál,
Király világ!
Úrrá leszek most minden téren,
Így kell legyen, ez jár, én érzem
Kedvem lelem a tündérkékben
Senki választ nem követel,
Hogy az ember mért követ el
Bigámiát!

Kórus(tündérek):
Zubolyunk legyen itt főbecsben!
Nem akad nagyobb úr már egy sem!
Aki keres, fület talál,
S ha már szamár, ordít, zabál!

Z:
Nagy tehetség sikert arat,
Élvezem a hatalmamat!

Kórus(tündérek):
Zubolyunk legyen itt főbecsben!
Nem akad nagyobb úr már egy sem!
Aki keres, fület talál,
S ha már szamár, ordít, zabál!

Z:
Ha már hárem, legyen három!
Akad itten bőven párom,
Király világ!

T:
Mi ez a förtelem, mi ez a rettenet?
Mi ez a szégyen, mely nyomban eltemet?
Mi ez az undor, ami most elfog?
Hol van az elme, mely ilyet felfog?
Ki vagy te (? bőszöm ?), otromba jószág?
Akárki küldött, félheti sorsát!
Megölöm! Ki lehet? Ki lehet?
Z:
Úgy lesz, bizony, mert ha én azt akarom
Nem kell alám, csak a világhatalom!
Tündér segít, hamarosan megkapom!
Akkor aztán magam osztok minden poszton szerepet!
Király világ!
Úrrá leszek most minden téren,
Így kell legyen, ez jár, én érzem
Kedvem lelem a tündérkékben
Közben pedig nagy titokban igen hamar lehetek
Világkirály!
Úgy lesz bizony, hamarosan kiderül!
Mindenható szamár leszek egyedül!
Csak majd nekem fogadhat szót a világ!
(felkiáltás)
Hoppá, ez most milyen dolog?
Ki tör rám, míg ábrándozok?
Hogy ne volnék elképedve?
Épp megjött az ember kedve,
Fülem akkor mért téped le?
Ki vagy zsivány??
Megállj, cigány!

forrás: www.zeneszoveg.hu